SZIN 2
Ahogy ígértem, itt a várva-várt folytatás! Amint láthatjátok, már rajongók tízezrei özönlötték el az utcákat, a házam felé tartanak, rögtön rám verik az ajtót, mert már alig tudják kivárni a SZIN-es élménybeszámolóm kövi részét.
Emberek, ennyire azért nem kell tolongani! 
Nahh, jól van, mielőtt még belevágnék a 3. nap eseményeinek leírásába, megosztok veletek két agymenést Charlie-ról, a byroni spleent megtestesítő egyszarvúról és két gyökér barátjáról. Köszönet Csőrikének értük! ^^
1. Charlie goes to Candy Mountain
2. Charlie goes to the Temple of the Banana King
És most lássuk azt a bizonyos 3. napot!
A napot a One-Ted nevű formációval nyitottuk, akik hála az égnek, a légkondicionált Red Lounge-ban léptek fel. Sajnos az énekesnőjük nélkül, de így is kellemes légkört teremtettek. Az egyből lejött nekem, őket nézve, h itt örömzenéről van szó, és ezeknek a srácoknak bizony van humora, ami valljuk be, nem árt azért. A saját szájízük szerint előadtak pár feldolgozást – nem vihették túlzásba, mert elég szoros volt a menetrend, és így kevés időt kaptak, de azért egy kellemes élménnyel távoztunk a koncertjük után.
A következő koncert, a fent látható Russkaja-é volt, amin HATALMASAT pörögtünk. Soha nem is hallottam róluk azelőtt, de baromi jól éreztem magam, nagyon jó hangulatot csináltak a pörgős, orosz nyelvű, szlávos ska-punk zenéjükkel és angol átkötő szövegeikkel. Halványan rémlik vmi olyasmi, h az énekes azt mondta, h nem kell ahhoz értenetek a zenénk szövegét, h megértsétek magát a zenét… És milyen igaz. Kicsit utána olvastam a hátterüknek (ill. pont ebben a pillanatban teszem), azt találtam róluk, h ők tulajdonképpen egy orosz és magyar származású tagokból álló osztrák banda. Ezt jól összehozták. 
Aki könnyed, bulizós, szórakoztató, kellemesen agypürésítő muzsikára vágyik, szerezze be a Russkaja Kasatchok Superstar c 2008-as albumát. Személyes kedvencem a trackek közül a Dope Shit, ami már a koncerten is nagyon bejött. Bírom, mikor hirtelen egy amcsi popszám dallama bukkan fel az orosz szövegkörnyezetben. Sztem poén. Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek a Russkaját. Azért a nevüket figyelitek: Rus-ska-ja! (Orosz-ska-igen!) Lol.
Kissé meg/elfáradva értünk a következő koncertélmény helyszínére, ahol ők varázsoltak el bennünket:
A Quimby nevű magyar alternatív rock együttesről beszélek egyébként. Annyira nem merültem el a munkásságukban eleddig, de a koncerten teljesen levettek a lábamról, úgyhogy ez változni fog a közeljövőben. A jóvoltukból ismételten pörögtünk egy jót, mondjuk, személy szerint engem sok helyen elgondolkodtatott a szöveg, egy picit változtam is, ill. megfogalmaztam magamnak fontos dolgokat a dalokat hallgatva. Ez alant az a számuk, amit legelőször szerettem meg tőlük, még jóval a SZIN előtt. Enjoy.
Úgy gondoltam, meglepem olvasóimat egy unplugged-koncerttel, amit bármikor meghallgathatnak online a magyartévé jóvoltából. Sztem ennek jobban örül mindenki, mint az én hülye szövegelésemnek.
A koncert után hazatértünk Szamár albijába, ahol megen versenyt horkoltam a szobatársammal. Hehe. Az utolsó nap előtt még megosztok veletek egy másik baromi jó Csőris videót, sztem érdemes rá. Az Eagles of Death Metal nevű banda Midnight Creeper-klipjéről van szó. Mielőtt még megijednétek, bízhattok Csőriben, ő nem hallgat death metalt, szóval a srácoknak semmi közük nincs ehhez a műfajhoz. A vidi mellé belinkelem a dalszöveget is, sztem csekkoljátok le. Mit is mondhatnék még, kedves kis dalocska, egyből a szívembe lopta magát.
Végezetül jöjjön a vég – nem kell megijedni, nem kísérelt meg senki tömeges szakadékba ugrást, mint a South Park-i tehenek a Tehén Napokon, csak azt akartam mondani, h elérkezett az ideje annak, h leírjam az utolsó nap eseményeit.
Egy alter-triót terveztünk be zárásnak: Kaukázus, 30y és Kispál. A nap végére garantált halál.
A Kaukázust már láttam korábban a JATE-ban, ahol nagyon jót buliztunk a koncertjükön a barátaimmal. Úgy mentem el (mármint nem úgy, hanem amúgy), h előtte életemben nem hallottam még őket, de roppant kellemes emlékeim maradtak meg róluk e fellépés kapcsán. Baromi jól éreztem magam, na. Emberileg is szimpatikusnak találom ezeket a srácokat. Gondolok itt arra a gesztusra, mikor az énekes felhívta a figyelmet a feszten vásárolható 200 HUF-ba kerülő söröspohárra – ezzel is elősegítendő a szeméttermelés visszaesését. A másik megnyilvánulása, amivel levett a lábamról az volt, mikor arról beszélt, h ingyen kellene terjeszteni a zenéket, kihagyva a kiadókat a láncból, ahogy ők is teszik. Respekt, de tényleg. Csekkoljátok le a honlapjukat, ahonnan az összes számuk letölthető ingyen és bérmentve. Azért ez a szlogen odaver, figyi:
“Szabadon másolható, terjeszthető, nyilvánosan lejátszható, és kisajátítható! Felteheted a netre, de már megelőztünk! Add el és idd el!“
Most nézem, a Teszkónak van klipje? Hmm, akkor ezt ide most bepakolom, csak, h megvilágítsam az agyakat. Ezzel a számmal csak az a bajom, h annyira melankolikus, h nagyon ritkán van kedvem meghallgatni. Nahh, meg mint már említettem, tényleg nem vagyok egy alter arc. De a szám jó.
A Kaukázus tagjai a 30y-nak adták át a stafétát, akik már régóta nagy kedvenceim az alternatív bandák közül, szóval iszonyatos pörgés következett. Szétröhögtük az agyunkat, mikor az énekes srác holdnak nézte azt a nagy, DeW@lt-feliratos lufit az égen, amit korábban mi is annak véltünk. Lol. Lenyomták az összes számukat, amiket bírok tőlük – bár az Éjjelt még meghallgattam volna -, szóval nincs okom panaszra, jó volt. Annyira tetszettek élőben, h az volt az első dolgom, mikor leültem a gép elé itthon, h megnézzem, fellépnek-e a közeljövőben a közelemben. Kiemelném még az énekes srác és a dobos beteg kinézetét és arckifejezését, az énekes mozgáskulturáját és azt a fura tényt, h olykor egy kis Szméagolnak énekelt (@ Csőri). Legalábbis úgy tűnt a közönség soraiből nézve. Nálam ez mind-mind pozitívumnak számít egyébként, bírom a fura fazonokat. Ehhez a zenéhez meg külön illik is. A Defendert most nem tudom megmutatni – pedig ezzel a számmal szerettem meg őket -, helyette jöjjön az egyik közkedveltebb darab! Bogozd ki.
A Kispál és a Borzra már teljesen elfáradtam, és ők amúgysem állnak olyan közel hozzám, ezért róluk nem nagyon fogok most írni. Kellemes koncertet adtak, a kedvenc Kispál-számomat és azt, amit amúgyis mindenki ismer tőlük (Ha az életben) el is nyomták, azokon pörögtem, amúgy meg csak lazultam.
Ha az életben:
Jó, ez a klip fölöttébb idegesítő, szóval én nem néztem végig, bocsi.
Autók a tenger felé (live):
Nahh, és amit elfelejtettem!!! SZIN-ről nem lehet beszélni a SZIN-himnusz nélkül, legyen az bármilyen gagyi is. Az idei hivatalos dalt a Nyuszi! nevű formáció szolgáltatta, köszönjük nekik erőfeszítéseiket. Remélem, legközelebb vmi random death metal-track lesz a hivatalos dal, legalább röhögnék egy jót. Mondjuk, nekem biztos bejönne. Hehe.
Hallgassuk meg hát a szines dalt a feszt emlékére!
És most, kellőképpen kisült aggyal megköszönöm a figyelmet, és megyek Lain-t nézni. Csókszi mindenkinek!
acchan
SZIN 1
Roppant mozgalmas nyaram vészesen a vége felé közeledik, de azért úgy érzem, sikerült kihoznom belőle a legtöbbet. Volt itt minden, mi jó: barátokkal lógás-evés-ivás, szocmunkáskodás, sátorozás, szoborra mászás, “lemeszelés”, meszelés, arcomfestés, autonóm finn tanulgatás, öcsimmel film/anime/South Park-maratonok, sikertelen meghallgatás (itt most konkrétan nem a megasztárra gondoltam), trollkodás a Crazy Taxival és Cartman’s Autoritah-val a gépen, Körös-torok egy picit, zenehallgatás fülbe-orrba-szájba, blogolgatás, manga- és Dick-regényolvasás, nahh, és zárásképpen SZIN.
A szines élményeimről szeretnék mesélni a kedves olvasóknak, mivel mostanában ez a legpostraméltóbb dolog, ami történt velem. Úgy gondoltam, írok mindenről, amivel csak találkoztam e pár nap alatt, és érdemesnek tartom arra, h ti is megismerkedjetek vele.
Szóóóval, 08.27-én du felültem a Szeged felé tartó buszra, ahol szerencsére semmi és senki nem zavarta meg a nyugalmam, így zavartalanul élvezhettem a Blood Stain Child Idolator c albumát, amire Member hívta fel a figyelmem. Ezúton is kösz neki.
A Blood Stain Childról annyit, h egy angolul előadó, dallamos industrial-death metalt játszó japán bandáról van szó. Pár helyen az emo (!) jelzőt is láttam már velük kapcsolatban. Hát, ha ilyen az emo, akkor le a kalappal, nem viccelek. Viszont ez esetben nem érzem jogosnak a Tokio Hotel, No Thanx (én sem kérek belőle – találó név), Nevada Tan és Anti Fitness Club számainak agyonjátszását a zenei csatornákon. Nem kezdek el most anyázni, mert ahogy látom, manapság már a divatot alázni is divat. Én ebből kimaradnék, de azért azt megjegyzem magamnak, h ezek szerint hatalmas különbségek vannak egyes emo bandák között, és bizony az emo-ban is lehet hatalmasat alkotni.
A BSC művei közül eddig még csak az Idolatorhoz volt szerencsém, szóval erről írok pár szót, mielőtt folytatom a szinezést.
Egytől-egyig változatos számokat kapunk, nagyon jól használják fel a stílushatárok elmosásából adódó lehetőségeket. A férfi ének dominál, de néha beköszön egy énekesnő is, ezzel is színesítve az album világát. A számok kellemesen zúzósak, ez alól talán csak az ellazulós, címéhez méltóan tényleg trance-beütésű Nuclear Trance és a félig-meddig melodikus, zongorakísérettel felvértezett Embrace Me képeznek kivételt. Az Idolatoron szerepel még egy zseniális feldolgozás is – True Blue -, nekem ez az egyik kedvenc trackem, igaz, az eredeti verziót nem vágom. Aki igényes, izgalmas metalra vágyik, mindenképp tegyen velük egy próbát.
Íme pár link plusz infókért – nálam okosabbak tollából: myspace wikipedia
Ez alant meg egy Idolator-os klipnóta, a Truth. Enjoy.
Első nap kimentünk TCS-re, miután megismerkedtem a T@jga Vodka Szeszesitallal, amiről sajnos most nem találok képet, de sebaj. Egyszerű, mégis nagyszerű formatervezett üveg, csavaros kupak és mélykék címke, amelyen egy mesterien megjelenített jegesmedve található – jelenlétével tovább emelve eme ital már amúgyis felbecsülhetetlen értékét. Nem akarok ódákat zengeni a végtelenségig, a lényeg: ócsó + a célnak megfelel.
Nahh, én azért korántsem készültem be ennyire, mint ez a T@jga kabalamaci.
Hát, mit is írjak a Tankcsapdáról? Úgyis mindenki ismeri, fölös ajnározni őket. Egyszer már volt élőben szerencsém hozzájuk pár évvel ezelőtt, Mindszenten, de akkor egy pöppet megutáltam őket, mert eléggé, khmm, arrogánsnak tűnt nekem Lukács Laci. Kurt Cobain halálának x-edik évfordulója lehetett akkor, mert vmi ilyesmit tolt az arc, h mivel ekkor meg akkor nyírta ki magát az a barom, akkor már eljátszunk tőlük egy számot. Nahh, már most, akinek pályakezdőként a Nirvana az egyik legnagyobb hatásai közé tartozik, ne beszéljen így…
Most nem voltak arrogánsak, max unták kissé a banánt, látszott rajtuk. Együtt énekeltük velük a slágereket, meg ilyesmi – nem sikerült rosszul ez a nap.
Ilyen szexösen fújta a szél Lukács haját...
Másnap megnéztünk két filmet, a Bújócskát és a Félelem és reszketés Las Vegasbant.
Bújócska
A Bújócska egy zseniális thriller abból a fajtából, amely a legközelebb áll a szívemhez. Adott Robert De Niro, mint apuka Wednesday-re emlékeztető kislányával, akinek a mami halála után fellépő pszichés problémáival kell együttes erővel megbírkózniuk. Elmennek hát vidékre, ahol a pszichomókusként dolgozó papi megpróbálja kigyógyítani kislányát, de sajnos egyre kevesebb sikerrel. Wednesday képzeletbeli barátra lel, akivel egész jól eltengeti napjait, amíg nem kap berzerket a spanja, és innentől egy szót sem szólok többet. Hiába, nem minden képzeletbeli barát olyan barátságos, mint ők:
A másik film többek között azért nyűgözött le, mert eddig még hasonlót sem láttam.
Egy szürreális kalandra hívja a film a nyitottabb embereket, ahol két fura figura szemén keresztül ismerhetjük meg az amerikai álmot. Amerika ebben az időben (a hippi-korszakban járunk) olyan volt, mint egy tehéntetem a Tíz csapásból: messziről tökéletesnek látszott, de mihelyst közelebb érsz, megcsap az oszló hús bűze. Amerika lakói teljesen be voltak hülyítve ezekben a ködös években: Tim Leary a drogok mellett kampányolt, elfelejtve az esetleges káros mellékhatásokat (a kedvenc írómnak, Philip K. Dicknek ekkortájt ment tönkre a hasnyálmirigye és halt meg a legtöbb barátja), függőséget, betegségeket. Lelkes fiatalok tüntettek a háború ellen, nevetve tömve magukba a drogokat, és bőszen élték a make love not warcraft szlogent. Abba most ne menjünk bele, hány elb@szott életet eredményezett mindez, ez most mindegy. Amerika egyik fele háborúzott, és az elveszített gyermekekért, lábakért, karokért cserébe kaptak egy álmot Uncle Samtől. A film két droggal teletömött arc mámoros kalandjairól, a gonzo újságírásról, a drogokról, az amerikai műanyagéletről szól – remek színészekkel, zenékkel, hangulattal megfűszerezve. Még valami: főszerepben Johnny Depp, akit már a Sweeney Toddban is imádtunk, a rendező pedig Terry Gilliam, aki a 12 majmot is jegyzi. Kell ennél több?!
Aznap a Kiscsillagra mentünk ki, ahogy a fenti kép is sugallja, akik nem állnak hozzám annyira közel, mivel eleve nem vagyok egy alter arc – mármint zenei ízlés alapján -, de nem volt egy rossz koncert. Legjobban a Fishing On Orfű c számuknak örültem meg, mivel az egy kellően primitív (ez itt most nem negatív jelző, okés?), mégis elragadó darab tőlük, pörögtem is rá, mint állat.
Amin azonban eléggé meglepődött az egész csipetcsapatunk az az volt, h a benzinkutas számot is elnyomták a fellépésen. Ha találok linket, meg is mutatom, és rájöttök, miért oly’ meglepő ez a tény. Nahh, jó, link az van, de nem lehet érteni, mit énekel Lovasi, szal kaptok dalszöveget.
Mol-kútnál
Épp most szoptam le egy benzinkutast
Vizet hörpölök az ondóra
Mikor mögém lép egy szemüveges
És elkezd várni a mosdóra
Az úr itt rád vár, fejezd már be
Szól a fülkéből kilépő kutas
Fel a felszínre, be a shopba
Hadd kérdezze meg a másik mi az
Ennyi volt és jó volt-e neki
Vigyorog én meg veszek cigit
A pénzből amit a kutastól kaptam
Aki a WC-be vitt…
Virágok nyílnak, én egy réten fekszem
10 és fél vagyok, moha
A fejem alatt és minden rendben
Na az nem lesz többé soha
Lehamuzok és tudom már honnan ismerem a szemüvegest
Mikor Pestre jöttem az Orczy kertben ez énekelt
És a TV-ben is ezt láttam ott énekelte
A szomorkásat, na most jön fel a WC-ből
Hello, köszönök a kollégának
Hát, én is elköszönök lassan, mert még a héten be akarom fejezni a Serial Experiments Lain-rewatch-t, és most jön a 8. rész. Köszi, h elolvastad! Köv. rész hamarosan…
További szép napot!!!
acchan
Atlantisz összeesküvés
Talán le kellene állnom eme káros, agyzsugorító szenvedélyről, de egyszerűen nem megy… Ismét egy 99 Ft-os remekmű.
Először is idéznék egy rövid ismertetőt innen, nálam sokkal okosabb emberek tollából:
“A film egy sötét, misztikus és egyben drámai (Pillanat, nálam a sötét misztikum mondjuk itt kezdődik.) történet egy kimerült látnok (Ez vajon hogyan kerülte el a figyelmem?) megváltásáról. Lauren Marcusnak visszatérve New Yorkba döntenie kell, hogy hajlandó-e felvállalni régi elfeledni kívánt életét, amit olyan hirtelen hagyott maga mögött. Egy fiatal bukméker barátjával és egy cinikus szövetségi ügynökkel együtt egy olyan titok kellős közepén találja magát, ami egy öngyilkossággal indul és az összekuszálódott szálak végül visszavezetnek a történet kiindulópontjához…”
Azt hiszem, engem most jól átk*rtak… A cím alapján én, naiv, vmi ilyesmire számítottam:
OK, túltettem magam a megrázkódtatáson, nézzük ezt a csodát!
Szóval, hangulatosan az idegösszeomlásos látnok néni monológjával nyit a movie: már lassan 6. éve irkálja a könyvét egy hajón, így menekülve a szomorú valóság elől, szóval elhiszem, h magában beszél meg ilyenek. Az Atlantisz nevű környezetvédelmi társaság egyik alapítótagját tisztelhetjük benne egyébként, amit két spanjával hozott össze még régebben. Ahogy az előttem szóló is elmondta már, megelégelte ezt az áldatlan állapotot, és úgy dönt, visszatér az imádott exéhez, és bevallja cirka 6 év elteltével, mennyire imádja őt. (Azt hiszem, nekem is időszerű lenne már felkeresnem a szerelmi vallomásommal az első páromat ezek szerint. 
)
A néni hirtelen belecsöppen vmi csúnya ügybe, az exét egy nyomozó követi nonstop – vmi bűzlik Atlantisz körül, úgy tűnik. Kérlek, ne kérdezzétek, miért pont ez a cég neve, ennyi erővel akár Forradalom Rt. is lehetne, mert a magyar könnyűzenéhez és a környezetvédelemhez is körülbelül ugyanannyi köze van. Mindegy. A nyomozó egyébként kőarc: bemutatkozáskor ilyet szól a nőnek, h nyugodtan hívja csak f*szfej nyomozónak. Hát, engedelmével, én élnék ezzel a lehetőséggel.
A nő visszatérésekor egy kis közjátékot kapunk az arcunkba: tüntetők lepik el a házat, ahol tartózkodik a gyanús ügyekbe keveredett, letartóztatandó ex. Erről jut eszembe: találjátok ki, F*szfej nyomozó mivel oszlat ezen fegyverek közül tömeget!
A helyes válasz… a végén kiderül! Hahahaha!
A tömegoszlató fegyverekről jut eszembe: a film soundtrack-je az, amivel véleményem szerint a magyar rendőrségnek próbálkoznia kellene a tüntetéseken/ellentüntetős tünetetéseken, mert tényleg öl. Annyira buta, és helyzethez nem illő, h az már szánalmas. Eleinte még vicces volt, de később baromira idegesített… A háttérzene még azt a maradék nézhető jelenetet is lemészárolta, amiből eleve nem kaptunk túl sokat. Fantasztikus. A zenefelelőssel szívesen etetnék madzagot vagy nézetném vele replay-en az aktuális Vidám Vasárnap-részt, komolyan. A madzagetetésről annyit, h akit érdekel, majd elmesélem, ez a kedvenc kínzásmódom. ^^ A kocsiban is csak két mp-ig ment normális zene a filmben. ARGHH.
A srácot letartóztatja F*szfej nyomozó, a nőci meg is ejt egy látogatást a börtönben. A romantika azonban tragikumba torkollik, mert a csóka kinyiffantja magát. (Vannak olyan napok, amikor nem érdemes fölkelni.)
A temetésen jóarc a nő, itt először éreztem természetesnek a viselkedését: a gyász/önsajnálat elől a piába menekült, és ott vedelt a temetőben. Sajnos hamarosan véget ér e kellemes képsor, hősnőnket az életben maradt jóbarát hazaviszi a halott jóbarát lakására, és szana-széjjel dugja hideg párnák közé temeti. A nőci elég nehezen dolgozza fel a gyászt: a srác ruháiban kezd el mászkálni jó darabig, öszeesküvéselméleteket sző, miközben undorítóan idilli videófelvételekkel vigasztalódik. (Itt konkrétan nem sok választott el attól, h Karak képződjön a garatban.)
Egyre több jel mutatkozik arra, h a háttérben tényleg összeesküvés zajlik: vmi random fazonnak, akinek nincs élete, de WOW-kártyára nincs pénze, szúrja a szemét az Atlantis Company, és valszeg ő csinálta ki az öngyilkos arcot. Vagy lehet, h a kormány. Szóval megy a találgatás ezerrel, a sztori mégsem vmi hű, de izgalmas. Hogy őszinte legyek, már első ránézésre gondoltam, h ki áll a háttérben. Nem nehéz kitalálni, ehhez nem kell a világ első három legjobb detektívének lenni…
A nő izomból átfordul paranoid androidba, mindenhol poloskákra vadászik, sőt, még a taktónénivel is arról diskurál, h egyes embereket úgy hallgattak le, h a taktónőkkel csempészték be hozzájuk a poloskákat. Én erre csak egy általam imádott lyánytól sokszor hallott szavacskával reagálnék: ÍZI.
A film egyébként 16-os. Hogy miért? Azt hiszem erre is megvan a válasz, mégpedig ez a fenyegető cetli az: FUCK OFF AND DIE. Hú, de kemény. Fel sem tudom majd nagy valószínűséggel dolgozni ezt a sokkhatást, és örökké szociális munkások gyámolítására szorulok majd, amíg élek.
Hallunk még egy fantasztikusan jó csajozós dumát is, amit istenbizony kipróbálnék egyszer, ha pasi lennék. F*szfej nyomozó előad vmi urbánus tévhitet a söröcskéről, miszerint az féreghúgyból van. A méz meg méhhányás. A haltej meg halhoki. És?
Akadt még benne pár válogatott f*szság, amit megosztok még veletek, ha nem bánjátok. Hát, persze, h nem bánjátok.
Amikor már lassan a néni cunájában is poloskák vannak (Itt most az összeesküvős filmek nélkülözhetetlen kellékére gondoltam, nem pedig a hasonló nevű rovarra.), és elkezdi őket keresgetni, h a fenébe tudja őket hip-hopp hatástalanítani? Ezt tanítják környezetvédőéknél? Vagy mi? Ez esetben, elnézést, nem tudtam… Bár a kedvenc környezetvédő nénim nem hinném, h ért az ilyesmikhez – a mutáns emberevő birkákhoz és a feng-shui-hoz viszont annál inkább. (Nem mondhatja senki, h folyton csak ilyen f*szságokat nézek, mint ez az atlantiszos sz*r, mert most hétvégén is megnéztem egy jóbaráttal a Black Sheep c überfilmet vagy huszadjára.)
Akkor is kiakadtam, mikor a néni berágott, mikor 6 év távollét után kirúgták véglegesen a cégtől. (Hadd ne fűzzek ehhez kommentárt.)
A néninek egyre jobban kiég az agya, már azt se akarja elhinni, h a halott ex tényleg halott ex. Ezen a ponton tettem egy nagyon elhamarkodott fogadalmat, miszerint, ha él az a szerencsétlen, akkor letöltöm a film soundtrack-jét. Sajnos, ráfaragtam, mert ÉL, hála vmi japán halottnak tettetős csodaszérumnak. Nahh, az az anime után a 2. legnagyobb japó találmány, yeah. A neten eddig még nem találtam rá a filmzenére, talán nem véletlen, szóval, aki a szívén viseli a becsületem, emellett baromira utál, küldjön egy linket, és már töltöm is lefele.
A vége borzalmas, ráadásul a happy end előtt kapunk még vmi nevessek/sírjak (?) jelenetet is, köszönjük. Nem akarok róla beszélni, ne nézzétek.
Az egész filmben öcsimet csak az óriásfloopy-k látványa hatotta meg, a többi szerinte mehet a levesbe egyébként.
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper
…. És végül a megoldás, ahogy megígértem! (WTF?)
Ítéletnap
Ismét egy 99 Ft-os darab, köszönet érte Romániának, a Tesco Hipermarketnek és öcsémnek, h képes volt kiadni érte ennyi zsét.
Lássuk csak, miről is van itt szó…
1999-ben az emberek egy része szinte tűkön ülve/feküdve (kultúrafüggő) várta a világ végét, mert így legalább beigazolódtak volna az idióta téveszmék, amiket a vallásukkal szívtak magukba, miszerint az ezredfordulón a világnak muszáj megsemmisülnie. Az armageddon (sajnos) még ezzel a filmmel sem köszöntött be, talán majd legközelebb. Szóval, a népek egy nagy hányada várta az ítéletnapot (Most konkrétan nem a filmre gondoltam, nahh, AZ lenne a vég.), sorra készültek az erről szóló filmek is, hála az égnek, melyekben pozitív végkicsengéssel igyekeztek csillapítani a rendezők a tébolyt, több-kevesebb sikerrel. Ezen tucatművek közé tartozik az Ítéletnap is.
“Közelgő világvége esetén felkeresni” professzort elrabolja pár vallási fanatikus feka, akik még wc-re is úgy mennek, h egyik kézben farok, másikban meg Biblia. Ez az emberrablás nem is lenne akkora probléma, ha filmünk nem az 1999-ben uralkodó divathullámot szeretné meglovagolni. Márpedig ez a helyzet. Lássuk csak, mi is a teendő ilyen esetekben? Alternatív megoldásként keresni a több tucat zseniális, elbrain-drainelt csillagász-fizikus profok között olyat, aki szintén otthonosan mozog a közelgő meteor-témában, és emellett hajtóvadászatot indítani a nagyon zseni után? Cöhh, dehogy. Tegyünk fel mindent egy lapra, amolyan tökös amerikai módra! Ez egyértelmű és k*rvára logikus, nem tudom, mit sír a szám.
Nincs más megoldás, húzzunk elő a fiókból egy okos-ügyes-vagány-szőke rendőrnőt, bízzunk a gondjaira egy éppen az államilag finanszírozott szabadságát töltő, baromira bosszúszomjas gangszta fekát, aki mégis oly’ ártatlan, mint a ma születetett bárány, és már indulhat is a vallási fan fekák elleni kétszemélyes hadjárat.
És Kaporszakáll megteremté vala a gangsztafekát.
Sajnos mivel nincsenek ilyen útjelző táblák mindefelé, ezért hőseink arra kényszerülnek, h sorban meglátogassanak egy csomó random gangszta fekát, hátha tudnak információval szolgálni a vallási fanatikus társaik hollétéről.
Ex-rab barátunk (alias Jeges tea) és szöszi rendőrnő barátnénk (Hála az égnek, nem egy nagymellű amazon, azoktól hülyét kapok alapjáraton is.) végül nagy nehezen rábukkannak a keresett szekta relytekhelyére, amelyet egy gorillaképű, szintén erősen agymosott gorilla őriz, akit persze sikerül majd átállítani a jó oldalra. Még jó, h a Biblia telis-tele van kiskapukkal, és millió meg egy szabad asszociációra és magyarázati lehetőségre ad alapot. A vallási fan feka gang a Jelenések Könyvében megírt apokalipszist látja a közelgő meteorban, ezért szerintük bűn lenne bármit is tenni a vég elkerülése érdekében. Az elrabolt prof azonban máshogy látja a dolgokat: szerinte Isten azért adott neki gógyit, h az általa útnak indított meteorral szembeszálljon.
Hőseink harcolnak még egy kicsit a főgonosszal, gyorsan kiszabadítják az okos bácsit, meghal, akinek meg kell halnia, életben marad, akinek életben kell maradnia, és a világ újra megmenekült… Fantasztikus.
A nagy világvégeelhárítás egyébként kapott vagy 2 képkockát az egész filmből, pedig ezért szakadtak meg a jófiúk-jólányok, meg mi, nézők is. Kicsit tovább ügyködhetett volna a professzor a számítógépek között sztem. Nahh, mindegy. Ennek is vége lett.
Pozitívumok
- Mindössze 85 percnyi életmennyiséget rabolt el tőlem, ami egyébként dicséretes pl az általam állandóan emlegetett, és egyértelműen szégyenfoltnak tekintett Gyűrűk Ura 3 maga 4 órányi játékidejéhez képest. Az imdb-n olvastam, h az eredeti filmhossz valójában 90 perc, szóval mi egy megcsonkított verziót láttunk tesókámmal. Szerinte pont a meteoros-elhárítós jelenet tűnt el belőle, legyen neki igaza. Véleményem szerint csak vmelyik szereplő 5 pár perces album reklámja.
- Mint már említettem, nem akartak megölni egy amazon típusú cicis néni jelenlétével. Helyette kapunk egy átlagos külsejű rendőrnénit. Nyilván nem csöcsökkel akarták eladni a movie-t, ez is külön öröm számomra. Ha viszont nem a “sex sells”- elv érvényesül, akkor vajon mi? Minél több sztárt egy filmen belül! Ezt is szoktam szeretni, de azért határozottan szimpatikusabb, mint az előző megoldás.
- Az akció tényleg akció volt, nem folytam szét öcsém ágyán ülve a film közben a határtalan unalomtól.
- A magyar hangok hallatán és színészi alakítások láttán sem jutott eszembe a nem rég elemzett Csillagközi ütközet c. csoda.
- A film végén nem szerelmesedett egymásba a két főszereplő. KÖSZÖNÖM!
- A szereplők és a történet is olyan… átlagos volt, de semmiképpen sem nevezhető idegborzolóan rossznak, vagy emberiség elleni merényletnek. Szóval minden tűrhető volt, az ereim is épek, semmi gáz.
És most a negatívumok! Juhú. De csak röviden, mert animét kell nézni, nem érek rá egész este.
- Túl sok klisés karaktert és jelenetet kaptam az arcomba.
- Az egész sztori alapvetően nem az én műfajom.
- Minek ez a sok rapper meg kőarc a filmbe? Engem ugyan nem hatnak meg.
- A nő az egyik főszereplő létére lemaradt a legtöbb általam látott poszterről és DVD-borítóról. (Nahh! Ne diszkriminálódjunk márrr! Attól, h vki nem híres feka, még rákerülhetne a promóanyagokra…)
- Kissé butácskára sikerültek a nagy akciójelenetek, a meteorelhárítás meg egyenesen vicckategória volt.
Sajnos, ezalkalommal a jegyzetelés elmaradt, nem is ma láttam, hanem vagy egy hete, szóval, legyen elég ennyi mára, zárul Móka Miki mesetára v mi a fene. Még egy fontos infó, mielőtt elbúcsúznék: egyáltalán nem vagyok fajgyűlölő v ilyesmi. Egyedül az emberi hülyeséget tolerálom nagyon nehezen, de ezt fajtól, nemtől, akármilyen embercsoporttól függetlenül. Tehát a “feka”szó itt egyáltalán nem pejoratív értelemben értendő. Velük ugyan semmi bajom nagy átlagban, a sz*r filmekkel azonban annál inkább akadnak problémáim. Mondjuk, a koboldos horror (!) így első hallásra biztosan rosszabb, mint ez: öcsém világosított fel arról, h ilyen is LÉTEZIK. *ehh*
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot, a meteorokkal meg tessék vigyázni!
acchan-mindraper
Csillagközi ütközet
Ez is véget ért, hála az égnek. Igazából mindössze 96 percet vett el az életemből a movie, de miközben néztem, egy örökkévalóságnak tűnt. Mielőtt azonban csúnya dolgokkal vádolnám meg ezt a csodát, azért megmutatom imdb-n is. Végülis, ezzel azt hiszem, mindent elárultam, amit érdemes tudnotok.
Beszúrtam már a fantasztikus izgalmakat, akciót és rejtélyt ígérő borítót, illusztrálva, miről NEM lesz szó esetünkben.
Szomorúan olvastam imdb-n, h ez a film nem kapott semmiféle díjat, pedig megérdemelné! Most komolyan. Én első körben ilyenekre gondoltam:
Most, h elsimítottam ezt a szörnyű igazságtalanságot, írnék pár szót magáról a történetről.
Hihetetlen fantáziadús kezdetet kapunk az arcunkba: a Bermuda-háromszög (Huh, engem is elkezdett érdekelni, miért is olyan nagy szám az a hely. Azt hiszem, elkezdek spórolni egy Bermuda-túrára. ) felett repkedő 2D-s kólásüveg alakú UFO-t fedez fel a katonaság, itt lesz egy kis lövöldözés, ami azzal végződik, h újabb furcsa és használhatatlan tárggyal gyarapszik az USA hadseregének vmelyik titkos bázisa. Nahh, tessék, megen egy porfogó. Nem sokkal ezután beiktatnak egy kis közjátékot pár önjelölt forradalmár jóvoltából, akik szeretnének ezt-azt nyilvánosságra hozni a kormánytitkok közül. Nincs mese, le kell szerelni őket – íme egy tökéletes lehetőség egy jó kis autós üldözésre. Végre egy kis izgalom! Vagy mégsem? A film tele van autós üldözésekkel, lövöldözésekkel, és még így is baromi unalmas. Nem tudom, hogyan képes elérni ilyen szinten a figyelem lankadását, egyszerűen nem értem. Az eleve nem túl fantáziadús autós üldözéseket megfejelték még pár kombóval, mint pl dobozokba rohanó kocsival (Ez a Crazy Taxiban jó móka volt.), egyik autóról a másikra való átmászással és sok-sok látványos, de egyébként funkció nélküli robbanással. A vér is fröcsög ezerrel, ha kell, ha nem. (Talán a látványelemekkel akarták eladni a filmet?)
Az autós üldözős közjáték után Lisa buliján találjuk magunkat, mivel pont most tért haza a kórházból. Lisa a főszereplő (Dallas – Nem tévesztendő össze a hasonló című sorozattal, mivel ez fényévekkel rosszabb.) pici rákkal küszködő lánykája. Lisa élete elég mozgalmas, mivel a rák mellett még ő hordozza a küldő gént is (Vagy az eredetiben “sender” – Innen a movie amcsi címe. Legalább nem olyan hatásvadász, mint a magyar cím.), amely képessé teszi őt egy földönkívüli faj skilljeire, így tud teleportálni, meg zöld gömböket generálni, amik mindenre jók. És még vmi iszonyatos mértékben torz hangot is kapott a magyaroktól: amikor először megszólal, olyan, mintha egy felnőtt nő beszélne. De ne hibáztassuk ezért, valószínűleg családi örökségről van szó, mivel a papinak meg olyan a hangja, h majd’ besz*rtam tőle. Képzeljétek el Horváth Charlie hangját, és emeljétek köbre. (Jó, nyilván a mami halála után napi több liter szesszel vigasztalódott, ki tudja.) Borzalmasan idegesítő, egyszerűen nem lehet hozzászokni. Ami tényleg kiverte nálam a biztosítékot, az az a jelenség volt, h bármilyen veszélyes helyzetbe is került, mindig ugyanazon a haláli nyugodt, keménykedő hangon dörmögött. B*szd meg, Dallas, veszélyben az életed! A lányodé is! Legyél már egy kicsit izgatott! Az egész film alatt bemutatott arcjáték-repertoárja pedig őt juttatta eszembe:
Szóval, az előbb azt írtam, h veszélyben vannak. Nézzük csak, azért vannak veszélyben, mert a kislányt el akarja kapni a gonosz Rosewater ezredes (Ehhez a műhöz semmi köze!), aki a kormány embere, a kormánynak meg tanulmányoznia kell ezt az újfajta génkészletet hordozó gyermeket. Ez nagyon fontos dolog, elvégre az evolúció szempontjából egy übermensch-ről van szó. Az USA pedig nem maradhat ki a buliból, ez egyértelmű.
A kislánynak azonban van egy “angyal” nevű ezüst színű latexbe öltözött földönkívüli dadusa (Ld. a borítón.), aki folyamatosan gyógyítja ki a rákból és tanítgatja az ereje használatára. Esténként nem mesét olvasnak neki, hanem zöld gömböket csereberélnek vele. Nem tudom, mit szólna ehhez a fejlődéslélektan tanárom, majd kikérem a véleményét. A gömbökről annyit, h talán viccesebb lett volna, ha vmelyik testnyílásából jönnek ki, mint ahogy ebben az anime-ben. (Itt a képen látható sárga egérke s*ggéből szoktak. )
Meg kell hagyni, az “űranyu” intelligenciája is a béka popója alatt leledzik, mivel egy ilyet elejt: “Teddy játszani akar, teleportáld a mosdóba!” A mosdóban mit lehet játszani? Vagy Teddy magával szeretne “játszani”? Ez esetben elnézést. XD
A családi idillt félbeszakítja a gonosz Amerikai Egyesült Államok kormánya, elkapják Lisát, a házban meg ott felejtenek egy bombát (Mi mást?). A bomba természetesen hatástalaníthatatlan, nem marad más választás, mint a futás: hősünk és az ezüst utazó űrlény kéz a kézben kirohannak az utolsó pillanatban a házból, mely rögtön a levegőbe is röpül. Megjegyzem halkan: az űrlénynéni teleportálni is tud… (Én már semmit sem értek.) Hiába szaladnak, papit mégis szitává lövik, de szerencsére Angyal feléleszti a csodás zöld golyóbis segítségével, a ruhája is meggyógyul, szóval, minden visszatért a rendes kerékvágásba. Pedig már reménykedtem, h nem kell többé hallanom a hangját. Egyébként, fontos esemény volt ez, mivel most először és utoljára látjuk célozni az ellent.
Innentől megkezdődik a lányka huzavonája Rosewaterék és a papi-űrlénynéni páros között. Bejön a képbe még egy vagány, napszemüveges kemény alak, akinek szintén a kislányra fáj a foga. Fantasztikus.
Romantikus autókázós jelenet következik az űrlénynénivel és Dallas-szal a sivatag közepén. Inkább játszottak volna ezzel itt alant, minthogy feleslegesen szennyezik a környezetet, de mindegy. A jelenet érdekessége, h ezúttal lekerül az ezüstös ruci a nőciről, mivel “energiát kell gyűjtenie”, ezért meztelenül feszít a kocsiban. Sajnos erről nekem a fanservice jut eszembe, de hát, nem vagyunk egyformák, nem ismerhetem az űrlények biológiai működését.
Nem kell azonban kétségbe esni, hiszen nemcsak romantikus háttérzenével kísért kocsikázások várnak ránk a film hátralevő részében, lesz itt még action dögivel! A kislány megszökik (Akarom mondani, elteleportál.), a hadsereg utána… Kár, h ennyien is majdnem kevésnek bizonyulnak a pici lyány elkapására. :/ Az ellen intelligenciája ismét zuhanó tendenciát mutat – gondolok itt arra a részre, mikor simán nekimennek a helikopterrel egy hídnak. Sajnos a célzás sem megy már úgy nekik, mint a film elején. Nahh, az se semmi, mikor nagy nehezen elkapják hőseinket, és nem veszik észre, h Angyal éppen a zöld gömböccel kiszabadítja magát a bilincsekből.
Idő közben meghal egy noname csaj, akit sajnálnom kellene: imádom az ilyet. Szerintem csak arról volt itt szó, h a film menetében a váltakozó depi-akció-depi-akció sémát nem akarták megtörni, így hát kicsináltak random egy karaktert. Vagy mittudomén. Nem is érdekel, legyen már vége! A lövöldözős jelenetek még mindig rendkívül látványosak, pl törik az ablak, minden felrobban, zúzódnak a kocsik, de az ellen még mindig nem tud célozni – sőt, már lassan gondolkodni sem.
A vége igazi nyálas happy end, nem is fecsérelnék feleslegesen szót a leírására. Egy kevésbé sikerült film még kevésbé sikerült lezárása.
Azt kell mondjam, -100 Ft (Akció volt a Tesco-ban. Kihagyhatatlan!) és -96 perc az életemből.
Köszönöm, h elolvastad! További szép napot,
acchan-mindraper
Scooby Doo 2 – Szörnyek póráz nélkül
1969. Találjátok ki, vajon milyen agyrém látta meg a napvilágot ebben az évben? Kis hint alant:
Már-már elveszni látszott a hitem, mikor szerencsére felfedeztem, h Marilyn Manson is ebben az évben született (őt szeretjük). Szegénykémet viszont semmi sem tudta megvigasztalni, ezért pöppet magába zárkózott, mikor megtudta a szörnyű tényeket 1969-et illetően:
A Scooby Doo 2 megtekintése után rá kellett jönnöm, mégiscsak létezik a Nirvanánál nagyobb sz*rrakás, ami azért valljuk be, elég ijesztő. Az is megfordult a fejemben, h talán csak azért nem tudtam élvezni a Scooby Doo-univerzum eme csodás darabját, mert nem tartozom a célközönség soraiba. A célközönségről az alábbi kép illusztrálja legjobban az elképzeléseimet:
Utánanéztem wiki-n, és nem találjátok ki, mennyi felesleges, fantáziátlan, ráadásul teljesen egyforma agymosó Scooby epizóddal fertőzik az ifjúságot már vagy 30 éve… A helyes válasz kb 350 (!), de természetesen még jelenleg is fut a rajzfilmsorozat, tehát ez a szám koránt sem végleges. A 3 movie-t azonban még nem említettem, vmint a videogame-ekről is elfelejtettem szólni, nem beszélve a gyermekmagazinról és mozihosszúságú rajzfilmekről. Mint a pestis.
Gondolom, most is a világuralmi terveiket szövögetik.
Szóóóval, a film. Le kell szögeznem, az első movie kimaradt, és valószínűleg a 3. is ki fog, de ez szerintem érthető, mivel már a rajzfilm op-jától is hányinger tör rám. Sajnos a Szörnyek póráz nélkül c mozifilm sem tudta csillapítani a mérhetetlen gyűlöletemet a sorozattal kapcsolatban, úgyhogy erről ennyit.
Mielőtt mesélek ezt-azt a filmről, vessetek egy pillantást az imdb-re. Figyelmetekbe ajánlom a csillagzást és az award-okat! Tényleg kapott díjat! :O Jó, azért hozzáteszem, nem akármilyen díjról van szó: ez amolyan családi filmeknek járó kitüntetés. Családi film? Így mindjárt más. A kedvenc műfajom! (Nahh, jó, el ne higgyétek.)
Először kezdeném a pozitívumokkal.
- A maga 1.5 órájával még mindig kevesebb időt rabolt el az életemből, mint mondjuk a Nirvana (2 óra) vagy a Gyűrűkúra 3. része (4 óra).
- Volt benne egy pelenkareklám-fika.
Szóóóval, Menőfalván járunk, ahol a Rejtély Rt. tagjai már valóságos sztárrá avanzsáltak a városka lakóinak szemében: mindenkinek megvan a saját rajongótábora, akik természetesen hőseink klónjaiként jelennek meg. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor a Rejtély Rt múzeumában megrendezésre kerülő kiállítást Bozont és Scooby ügyesen tönkreteszik, mert pánik tör rájuk a már legyőzött pterodaktilusz-szörny életrekeltekor. A menőfalviak nagyon berágnak a srácokra, mivel nem kis időbe és pénzbe tellett felállítani ezt a múzeumot, benne a kiállítással, amit nekik egy éjszaka alatt sikerült gallyravágniuk. (Nem ferdítem el a valóságot, tényleg EZEK a nevek vannak a filmben.)
Talán pozitívumként kellene megemlítenem a rajzfilmet idéző idióta neveket, poénokat, itt-ott-amott előforduló rímes beszédet, effekteket és hangokat, de nem teszem. Engem eléggé idegesítettek. A rajzfilmhangok és jelenetek az alábbi filmben telitalálatok, de hol van ehhez képest a Scooby, most komolyan.
Persze, az is lehetséges, h ezekkel nem az én idegeimen akartak zongorázni, talán csak a rajzfilm világát akarták felidézni. OK, de akkor miért változtatták meg a szereplők kinézetét és jellemét? Még én is, aki alig ismeri a rajzfilmet, felfedeztem, h mennyi a különbség a két alkotás között. Nézzük csak: Vilma a rajzfilmben pufók, itt meg bombanő, Fred és Diána eredendően hülyék, itt meg, h h nem, a csapat észlényei, Bozonték pedig messze nem ilyen ostobák, mint ahogy itt ábrázolják őket – max szerencsétlenek és gyávák, de azért az nem ugyanaz.
Idéznék pár mondatot, melyek a filmben hangoztak el, és azóta is rémálmok gyötörnek, mióta először meghallottam őket.
- “Rettegjetek, Rejtély Rt-s ripacsok! Hahaha!” – mondta a főgonosz.
- “Az egész az én hibám!” – mondta mindenki 15 percen keresztül a múzeumi baleset után.
- “Csajszinak lenni jó!” – mondta Diána, miután feltört vmi zárat vmi szépségápolós cuccal. (Nem értek hozzá, nem vagyok csajszi, bocsi.)
- “Szupcsi!” – mondta Vilma.
- “Csőrike.” – mondta vmelyik idióta a pterodaktilusz-szörnyre. (Ezért legszívesebben ezt nézettem volna vele, míg ki nem folyik az “agya” a fülén. Csőrikét azért ne vegyék már a szájukra, a Looney Tunes baromi jó klasszikus mesesorozat. OK, mondjuk, Csőri nem a szívem csücske, de akkor is.)
Azt kell írnom, a legjobb részek azok voltak, mikor senki nem beszélt, csak a kellemesen semmilyen háttérzene pürésítette az agyam.
Ott tartottam, h mindenki utálja őket, és az események hatására Scooby és Bozont öntudatra ébrednek, elhatározzák, ezentúl kiváló detektívként fognak működni, és szakítanak az ezelőtti bugyuta stílusukkal. Örömmel fogadtam e gondolatokat, már ideje volt! Sajnos, a valóságban ez úgy valósul meg, h elkezdik utánozni a többi Rejtély Rt-s ripacsot, így megcsodálhatjuk Scooby-t például Diána ruháiban is. Azt kell mondjam, ez az új transzvesztita-dándog style még rosszabb, mint az eddigi. Még jó, h gyorsan leveti a rózsaszín csizmiket. Az identitás-zavarban szenvedő kutyát még megcsodálhattam egy fantasztikus táncjelenet erejéig mikrofonfejjel és több mázsa fuxszal a nyakában is, ha ennyi nem lett volna éppen elég. (Ezek komolyan meg akarnak ölni?)
Bozont és Scoob önálló nyomozásba kezdenek, ezzel igazolva létjogosultságukat, mint detektívek. Ezalatt Vilmánk, a magánéletben kevésbé sikeres munkamániás okostojás, megtalálja élete szerelmét, de pöppet félénk, és ezért nincs más megoldás: Diána segítségére szorul. Nem szeretném részletezni, mert megnézni is félelmetes volt: legyen elég annyi, h egy tipikus “Betty, a csúnya lányos” kilengés következik. Igen, roppant humoros volt. Hahaha.
Nem látom a további történetmesélés értelmét, legyen elég ennyi: a főgonosz életre kelti az eddigi összes legyőzött monsztát, akik egytől-egyig hőseinket akarják elkapni. A szörnyek között akadnak szánalmasak, és még szánalmasabbak is, lehet válogatni… A legröhejesebb talán a vattacukorszörny. Még mindig nem viccelek, ezt én mind láttam tegnap. És nem álltam “Scooby-Doo” hatása alatt, becsszó. (“Scooby-Doo is sometimes used to refer to cannabis.” – idézet a wikipediából)
Az egyik elmeroggyant jelenetben Scoob és Bozont rátalálnak a gonosz titkos laborjára, ami telis-tele van különböző vegyszerekkel, amelyek segítségével átváltozhatunk férfiból nővé, nőből férfivá, lehetünk akár csigák vagy tazmán ördögök is. Miért kellett Tazt is megalázni, könyörgöm?
Kiemelném még Bozont rappelését, mint egyértelmű mélypontot, ami alatt majdnem felvágtam az ereimet. Talán viccesek akartak lenni, mivel Bozont eredeti neve Shaggy, és létezik egy rapper arc ugyanezzel a művésznévvel. Hűha, micsoda evokáció! Kár, h rühellem a rapzenét.
A film alatt többször is kimentem kávézni, inni-enni-üríteni, és minden alkalommal közöltem öcsémmel, h meg ne merje nyomni a pause-t, mert itt helyben megölöm. Persze, nem emelnék kezet rá, inkább a szereplőket folytanám meg a saját beleikkel, vagy bármi mással. Tulajdonképpen minden egyes jelentben válogatott kivégzési módozatokat találtam ki a likvidálásukra, ami talán beteges, de higgyétek el, ezt ép ésszel nem is lehet bírni.
Ha esetleg Scooby-t akarok, beteszem a zseniális South Park-paródiarészt, vagy megnézem a Jay és Néma Bob visszavágot.
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper
Nirvana
- Biohazardous Waste
Még egy dolog, ami szöget ütött a fejembe: Christopher Lambert játssza ugye a főszerepet (Erre nagyon büszkék lehetnek, mivel az ő neve található a borító legfelső részén.), de miért? Valaki magyarázza már el nekem ezt a számomra érthetetlen jelenséget, miszerint a Hegylakó kasszasikere után egy csomó nemzetközi sikerre szánt műben Chris kapta a főszerepet. Csak én nem vettem észre, mekkora kincs a srác, vagy mi? A Nirvana ismeretében viszont az kell mondjam, Chris, inkább pesztráltál volna továbbra is kutyákat! Hidd el, mindenki jobban járt volna.
Habár az alábbi tribute videó remek filmet ígér, én is majdnem hittem neki- még a Nirvana második megtekintése után is -, ne dőljön be senki az érdekesnek ígérkező képsoroknak! Ez a film csak egy merénylet azok ellen, akik hajlandóak 400 Ft-ot kiadni érte a Tesco-ban.
Ne lepődjön meg senki, aki utána néz bármerre is: ez a film úgy tűnik, csak szerintem sz*r.
Szóóóval, egy elképzelt jövőbeli Olaszországban járunk, ahol a drogok legálisak, nincsen szociálpolitika (Remélem, az alkotók között nem volt egy Cassandra sem, mert ha ez egyszer bekövetkezik, nem nagyon tudom majd eltartani magam, mint szociális munkás.), vmint dívik az idegen- és multi-ellenesség. Gondolom, poénnak szánták azt, h az egyik szereplő folyton a multikat ostorozza a szavaival, mégis egy “színes Sony szem” a legnagyobb álma. Hogy mi lehet az oka annak, h bárki is ilyesmiről álmodozzon? A válasz a következő: a sajátját már régen áruba bocsátotta, ugyanis a szervkereskedelem is mindennapos arrafelé. A szervkereskedelem eszembe juttatott egy hasonlóan borzalmas filmet, ami rajtam kívül senkinek sem tetszik, az Immortalt. (Komolyan el kell gondolkoznom rajta, h kezeltessem magam – ilyen rossz ízléssel nem lehet élni! És az is előferdülhet, h ez csak egyre súlyosabb lesz. Holnapután már talán a Lucky Twice nevű formáció Lucky, Lucky c számát fogom énekelgetni a fürdőkádban. Ez esetben azonnali eutanáziát kérek, a testemet pedig felajánlom a Bodies kiállítás számára. )
Ebben a világban mindenki baromi extrémen néz ki, és kb olyan kemények, mint a kiszáradt kutyakula. A szövegeikről nem is beszélve! A helyükben én nem pazarolnék pénzt fegyverekre, hiszen az ellen már a dumájuk hallatán fejvesztve menekül úgyis. Ha más nem, hát azért, h többé ne hallja, mert félő, h elpürésedik az agya tőle. Többször is hallanom kellett ezt a mondatot a film nézése alatt: “Meghalsz, spaghetti!”, de ez még csak a kezdet. A jövőben a saját házam is vissza fog pofázni nekem, sőt, a biztonsági kamera is “meg akarja majd pörkölni a s*ggem”, ha rosszban sántikálok. Milyen jövőkép ez, könyörgöm?
OK, most Kyon (bal alsó sarokban) látványa visszahozta az életkedvem, szóval, folyt. köv.
Ott tartottam, h Jimi (Christopher Lambert), a sikeres játéktervező megalkotja a karácsonyi játékvásárlási hullámot meglovagolni óhajtó “mind game”-ét, a Nirvanát. A játék elemzésére nem nagyon szeretnék kitérni, mert ehhez FreddyD ért a legjobban (respekt). Annyit azért leszögeznék, h a borítója ocsmány: megalázza az indiai kultúrát, a kék nő nyelvmérete láttán pedig akár a Kiss zenekar is elbújdoshatna szégyenében. Első ránézésre elég bug-osnak tűnik a game, mivel nonstop váltakoznak benne a színek például. Nagyon zavarna ez a jelenség, ha játszanom kellene vele: inkább az igazi “boldog megsemmisülést” választanám, mint ezt. Emellett megemlíteném még az elhalálozást követő idióta effektet, mikor elönti a vér a monitort. Nagyon bután néz ki…
A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor Jimi rájön, h Solo (Utalás Han Solo-ra? Vagy a kártyajátékra talán?) egy számítógépes vírus miatt öntudatra ébredt, és most szenved a játékban, mivel ő már felfedezte világa valódi természetét. Nevezetesen azt, h az nem valódi. Sajnos Solo a nevéhez méltóan tényleg “egyedül” van ezzel a felismeréssel, ráadásul arra kárhoztatták, h körkörösségben tengesse napjait, míg nem teljesíti az aktuális levelt. Utána jöhet a következő level és a többi rosszfiú. Ha ez még nem lenne elég, a teremtője, Jimi tanácsaira szorul a túlélés érdekében, így állandóan diskurálniuk kell a film során. Jahh, és a ruhásszekrényekkel is érdemes óvatosan bánnia, mivel a Giorgio Armani-cuccok mellett a világ “vége” is bennük rejtőzik. És ezt most értsd szó szerint. Olyan ez, mint mikor John Murdoch eltalál végre Shell Beach-re, ami nem más, mint egy plakát, mely mögött nincs semmi.
Azért ne essünk pánikba, mivel Jimi jófiú, és elhatározza, eleget tesz az eutanáziáért könyörgő Solo kívánságának. A bökkenő csak az, h a Nirvana, és a benne raboskodó Solo kitörléséhez be kell törnie a gonosz multi adatbankjába, ami be kell lássuk, nem túl egyszerű feladat, főleg, ha már egy egyszerű biztonsági kamerával is pankrációba lehet keveredni. Jimi tehát segítségre szorul, szóval felkeresi a “bukott angyal” Joystick-et. Joystick az a fazon, aki a színes Sony szemek után ácsingózik. Tényleg. És tényleg EZ a neve. És tényleg angyal. Az angyal mellesleg ebben a filmben azoknak a titulusa, akik fel tudják törni a démonnak nevezett biztonsági rendszert, amelyet a gonosz multik használnak. Csak szerintem oltári nagy hülyeség, amit itt leírtam?
Az alkotók jóvoltából még megtekinthetünk egy már szerintem is gusztustalan, és a történet szempontjából teljesen felesleges szemműtétet is, amiért örök hála. Íme egy kép:
Angyalkánk sajnos nem elég rátermett egy ilyen volumenű feladathoz, ezért nincs más választása hőseinknek, mint felkeresni Naima-t, a kékhajú angyallányt. Itt megint csak lesz egy kavar, ami abból adódik, h Naima elő tudja hívni Lisa emlékeit. Kérlek, ne kérdezzétek, “miért pont ő?” és “miért pont Lisáét, mikor annyi más hulla van még rajta kívül a világon?”, mert fingom sincs. Lisa egyébként Jimi felesége volt, ami szinte azonnal kiderül a számtalan idegesítő visszatekintésből. A South Parkban is volt egy ilyen rész, amiben állandóan szövegelt a halott maca a tanárbá’ fejében, de legalább ők nem gondolták komolyan.
Miután Naima belövi magát Lisa emlékeivel, már-már nonstop szól hozzánk az Anarchy-pulcsis szőkeség a másvilágról. Ritka bosszantó, komolyan. Hívjanak már egy specialistát, és hallgattassák el! Mostanában úgyis mindenki halottakat lát-hall-beszél velük… Ott a Médium, a Szellemekkel Suttogó, meg még jópáran. Hajrá.
Nem sokkal később kapunk az arcunkba egy d*gós jelenetet is (Nahh, tessék, már le is vetik a fantasztikus Armani-göncöket! Ejnye.) Naima és Jimi közreműködésével. Azt kell mondjam, nem túl egészséges a dolog, ha arra gondolok, Naima Lisa emlékeit őrzi. Nem hinném, h így Jimiboy feldolgozza vha is a nője elvesztését. Erre enged következtetni az a jelenet, mikor rögtön a d*gás után Jimi további Lisa-emlékek felidézésére kéri Naima-t. Kisanyám, vágd már pofán! Ez f*szság. Mindegy, már így is utáltalak, Jimi.
A gonosz multi időközben megtudta, mi készül ellene, így a trió nyomába ered. Emellett még Solo gondjait is meg kell oldani – mondjuk, nem értem, miért, mert úgyis mindig feltámad… Nahh, de mindegy. A halott maca is állandóan beledumál mindenbe, és sürget az idő, a Nirvanát sem ártana már kitörölni, mielőtt a boltokba kerül.
A játékot csak úgy lehet kitörölni, ha kissé Mátrixosan gondolkodunk: rá kell kötnünk magunkat a hálózatra, megkeresni, majd feltörni az ellen biztonsági rendszerét, közben kirabolni (Tiszta Robin Hood. Ehh.), és végül megtalálni egy táblát, amire fel van írva gyöngybetűkkel a Nirvana szó, fogni a szivacsot, és eltűntetni. EZ most komoly. Nahh, jó, a nehézségi szintet illetően nem mondtam el az igazat, mivel nem olyan egyszerű a quest: közben szembe kell néznünk az összes belső démonunkkal is. Értsd: halott feleségek, taxi sofőrök, akik mind-mind az elménk mélyére látnak, és csak a multi küldte őket ellenünk.
A kép a kötelező felszerelést illusztrálja:
[SPOILER] Természetesen Jimi kiállja a próbát, megszerzi az aranyat, teljesíti a küldetést, övé a királylány is (Igaz, pöppet skizó a leányzó, de sebaj.), Joysticknek is lesz végre pénze a színes Sony szemekre, szóval, boldogan élnek, míg meg nem halnak. [SPOILER]
[MÉG INKÁBB SPOILER] Vagy mégsem? Jól olvassátok, még nincs vége szenvedéseimnek. Ezután még van pofájuk megfejelni egy általam GYŰLÖLT befejezésfajtával ezt a sz*rt. Azzal végződik a történet, h tulajdonképpen talán az egész játék volt, amit eddig láttunk. Ezért néztem végig kétszer is?! (Jó, második körben kimentem kávézni, meg ilyenek, mert különben elveszítettem volna a józan eszem.) [MÉG INKÁBB SPOILER]
A filmben az a legszörnyűbb, h a számomra oly kedves témákat (valóság-látszat, öntudatra ébredés, virtuális valóság, disztópia, fájó emlékek, stb) alázza szana-széjjel ezzel az idióta történettel. Emellett még felhasználja a science-fiction által kínált eszköztárat, vmint beemeli az indiai kultúrát és a keresztény mondakört is, h csak még rosszabb legyen a végeredmény.
Utállak, Nirvana. A jó ötletek miatt, melyek számtalan kiváló mű alapjául szolgáltak, megkapod a 2/10-et. Amúgy egy nagy NULLA vagy.
Ha Nirvanát akartok, inkább mélyedjetek el a buddhista-tanokban, vagy hallgassátok Cobain zenéjét.
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper
A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó
Tegnap EZ is megvolt. A film elején én, naiv még azt hittem, ez jobbnak ígérkezik, mint az első rész, de csalódnom kellett. Sokkal több buta poént, klisét, “ezt már láttam vhol” utóízt és kérdőjelet a fejem fölé generáló jelenetet kaptam az arcomba, mint a vendégszereplőmentes movie nézése közben. Igen, ezúttal az események folyásában fontos szerepet játszik még egy szánalmas figura, Ezüst Utazó. Vagy az eredeti nevén, ami legalább még poén, Silver Surfer. És h honnan is jött a rosszarcú krómacél idegen ötlete?
Innen:
Mielőtt szana-szét szedem a movie-t, le kell szögeznem, h a belinkelt utalásokkal és beszúrt képekkel nem azt akarom mondani, h fujj, ez mekkora nyúlás… Mert ugye az eredeti comic-ot nem ismerem, így tehát nem tudom eldönteni, ki nyúlt kitől, meg nem is igazán érdekel. Ezt az összeállítást csak poénból hoztuk össze öcsémmel, szóval, ez, amit most olvastok nem más, mint szabad asszociációk sorozata telis tele SPOILER-rel. Enjoy.
Szóóóval, Mr. Fantasztikus és Láthatatlan Lány (Hála az égnek/rendező kegyességének, nem ezeken az idióta neveken hívják egymást a filmben – ezeket ugye Fáklya ragasztotta rájuk az első részben.) éppen az esküvőjüket tervezgetik, de nem elég az étkészlet kiválasztásával járó stressz, még közbejön egy kis közelgő világvége, közismert emlékművek pusztulása (Bár ezúttal a Szabadságszobor megússza. Kiemelném az egyik röhejes jelenetet, nevezetesen a Temze folyó lefolyását egy bazi nagy lyukon keresztül, ami számomra a rajzfilmek világát idézi, mikor kihúznak egy dugót a tengerből, és elfolyik az egész. ), a média sem hagyja őket békén, és persze az esküvő miatt majdnem szétszéled a fantasztikus baráti társaság is. Huh, majdnem kihagytam a titokban megrendezett legénybúcsút, ahol a magánéletben egyébként kevésbé talpraesett Fantasztikus úr ellejt nekünk egy remek táncot – még jó, h nem olyat, mint amilyet ebben a remekműben láthattunk. Aki figyelmes, a szponzorokat is felfedezheti: a Nike-t talán a legkönnyebb, mert eléggé az arcunkba tolják a főhősök cipellőit. (Vagy keverem az első résszel? Nem is tudom.) Kár, h én a Converse-t szeretem.
Hát nem romantikus?
Arról van szó, h Galactus (miféle butus név ez már megint?), a “bolygó bolygótápoló” választása ezúttal a Földre esett. Silver Surfert, a szolgáját azért a biztonság kedvéért előre küldte felderíteni a terepet, mielőtt ő maga bekebelezi azt. A világvégének természetesen éghajlatváltozás formájában jelentkeznek az előjelei, tisztára, mint ebben a filmben. Közben bekövetkezik még egy katasztrófa, nevezetesen meghiúsul a sztárpár esküvője Silver Surfer látogatása miatt. (Az állandóan meghiúsuló házasságokról ez jutott először eszembe.) Nahh, szóval, felbukkan a légdeszkán közlekedő, terminátorból már ismerős színezettel és képességekkel bíró Ezüst Utazó, és Fáklya rögtön a nyomába is ered. A találkozásnak nem várt vége lesz: mégpedig az, h egészen az űrbe való kijutásig kergetik egymást, ahol simán beszélnek meg ilyenek, a szörfbajnok jól megfojtogatja Fáklyát nevelő célzattal, h húzzon a rákba, és b*sszon borzot, ahelyett, h őt idegeli, és ezentúl bármelyik spanjához ér a forrófejű srác, erőcsere következik be. Persze, ilyet is láttunk már vhol, mégpedig a Bűbájos Boszorkák voltak azok, akik állandóan erőket csereberéltek. Johnny, az ötös robot emberi fáklya ezt követően több ezer métert zuhan lefelé egy sivatagban érve földet – mondanom sem kell, h kutyabaja nem esik! :O Az erőcsereberélésből adódik pár poénosnak szánt szituáció, ezek közül az egyik kísérteties hasonlóságot mutat a South Park Dragon Ball-os részével. Konkrétan arra a jelenetre gondolok, mikor Cartman azt hitte, láthatatlanná vált, és meztelenül áll egész South Park előtt a színpadon. Hasonló dolog történik Láthatatlan Lánnyal, mikor az erőcsere következtében leég róla a ruhája, majd hirtelen visszanyeri az erejét. Egy pillanatra ő is kellemetlen helyzetbe kerül emiatt.
Silver Surfer vs Terminator:
Az USA számít a tudósokra a világ megmentésében, így a quartettnek együtt kell működnie a katonasággal, mint mondjuk itt. A Fantasztikusok sajnálatos módon nem elegendőek e feladat ellátására, ezért az első részben száműzött, lehibernált, elzárt, hatástalanított vasembert, akarom mondani, Dr. Victor Von Doom-ot is felkérik segítségül. A hülye nevén inkább már nem idegelem magam, elvégre van ennél a filmnél sokkal rosszabb is. Mint például ez, ez vagy esetleg ez (kritika coming soon). Megintcsak egy régről ismert ötlettel találjuk szembe magunkat, mégpedig a jó cél érdekében összeálló ősellenségek jelenségével. Itt megjegyezném, h Doom nagy hasonlóságokat mutatott Lord Sidiussal, MIELŐTT felvette a vasálarcát. AZUTÁN viszont már a Vasálarcosra emlékeztetett – sajnos ezzel felidézte bennem a Dumas elcsépelt romantikus könyvei alapján készült tízmillió muskétásos, vasálarcos film és sorozat fájdalmas emlékét. Jaj. Ezt nem tudom, hogyan leszek képes feldolgozni. :/
Be is tettem két képet a hasonlóság szemléltetése végett. Igen, tudok a Leonardo Di Caprio-féle Vasálarcos movie-ról, de abból direkt nem szúrok be ide képet.
Eszembe jutott még egy hasonlóság… Vessetek egy pillantást rájuk:
És most rájuk:
Bocsi a kitérőért, szóval, vissza a történethez. Ott tartottam, h a csipetcsapathoz csatlakozott Doom, ami természetesen egy csomó konfliktust hozott magával, ami az ilyen esetekben végülis érthető. De hát, ez van, akár fogat összeszorítva is, de együtt kell működni. Silver Surfert nagy sokára (egyébként nem, szerintem túl könnyen és gyorsan) sikerül elkapni, mivel természetesen mindent tudnak az idegen létformáról, akivel most először találkoznak. Okosak, na. Szóval, az idegen elkapva, elszállítva a szuperfegyvernek helyet adó titkos bázisba, megkötözve, megkínozva. Eközben Doom őrzi a szuperfegyvert (Kecskére a káposztát…Ezek tényleg ekkora hülyék?), és ki is csinál mindenkit rövid időn belül, szóval kibújt a szög a zsákból. A Fantasztikus Négyes viszont rájön arra, h utazónk nem is olyan gonosz (ill. jó útra tér), ő is csak áldozat, szóval átrendeződnek az erőviszonyok. Doom megszerzi Surfer szörfdeszkáját, azt remélve, ez majd elég erőt ad neki a világ uralásához. Sajnos az kiment a fejéből, h ha nem állítják meg Galactust, akkor nem lesz MIN uralkodnia, de sebaj. Végülis gyorsan elkapják, és már jöhet is Galactus.
Vészesen közeleg a világvége, hőseink mégis ráérnek azon vitázni, ki vezesse a szuperautót… Ejnye. Erről eszembe jutott a Haláli fegyver, melynek végén az idősebb nyomozó ezt könnyedén elintézi: leüti a fiatal mitugrászt. Höhö.
Végül az Ezüst Utazó szembeszáll Galactus-szal, a főnökével (Ilyet már láttunk Darth Vader esetében is.), és sikerül is legyőznie. Azért majdnem elk*rják, és a hősnő is majdnem meghal, mikor feláldozza magát a hősért. Ilyet hol is láttam legutóbb? Jah, igen ITT.
(Tudjátok, mikor Cuki meghalt a fegyvermániás fazonért, de nem sokkal később feltámadt, és a főszereplőkkel együtt énekelte a Queen Bohemian Rhapsody c számát a kocsiban.)
És a világ újra megmenekült, hála a pindurpandúroknak Fantasztikus Négyesnek!!! Oh, várjunk csak! Majdnem kihagytam, hogyan is győzték le Doom-ot. Egyesítették az erejüket! Egyesített erő? Mit is sugall ez a szókapcsolat? Megvan!
Egyébként most ledöbbentem egy pöppet, mert EZ is Marvelék agyszüleménye. Szóóóval, végülis, családban marad. És ha jól láttam van/volt/lesz belőle egy film is, amit természetesen látnom kell! Gyermekkorom meséje (Talán ezért lettem ilyen, amilyen?), és kíváncsi vagyok, mit tettek vele. Nem mintha a rajzfilmsorozat annyira értékes lenne, de mégis. Minden lehet MÉG rosszabb. Erre jó példa mondjuk a Piranha c. horror, miután a rendező úgy vélte, a sima piranha nem elég ijesztő, így megteremtette a repülő piranhákat, melyek, akkor azt hitte, meghozzák a várva-várt hatást. Szegény ember, akkor még csak nem is sejthette, h mekkorát tévedett. Röhej a köbön. Persze, nem akarok előítéletesnek tűnni, ezért inkább nem mondok semmi ilyesmit róla, át is húztam, mert még nem láttam.
Utoljára feltennék még egy kérdést, ami nem hagy nyugodni. Mi a fenének csipognak a filmekben kabócákat megszégyenítő hangerővel a számítógépek? Talán a hatásvadászat végett? Vagy ez egy esélyegyenlőségi opció lenne? (Ld. pl. az első movie-t.) Még nekem sincs ILYEN hangos számítógépem, pedig nem hinném, h anyuék akkora hi-tech cuccot vettek volna.
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper és Sándor (segédtroll)
Fantasztikus négyes
Ehh, mi ez, h “készülj fel”… Erre? Hogyan? A vodkám már elfogyott.
Először is le kell szögeznem, h rühellem a szuperhősös mozikat! Ez alól csak és kizárólag az X-Men univerzum a kivétel, és talán ez (sajnos még nem láttam). Szóval nem az esetleges művészi értékei miatt néztem végig a filmet, hanem, mert mióta koleszos vagyok irtó sok rutányságot végigszenvedtünk már a többiekkel, és EZ legalább felidézte a fílinget. Ha más nem, hát ezért hiányzik a fősuli most a nyári szünetben. Hüphüpszip. 
A gondok ott kezdődtek, h vmilyen okból kifolyólag e fantasztikus sorozat teremtői úgy vélték, az emberiségnek ennél többre van szüksége. Így megszületett a képregényt feldolgozó rajzfilmsorozat is, mely szerintem még jelenleg is fut a Cartoon Network-ön. Áhh, nem igaz! Most, h így utánanéztem, felfedeztem MÉG 3 korábbi rajzfilmsorozatot is! MINEK? Sőt, videójáték formában is újra lehet élni a Négyes csodás kalandjait, ha éppen elég elvetemült az ember fia. Jah, és végül, de gondolom, nem utolsó sorban, itt van még a két movie is. Huh. Csak én gondolom azt, h ez félelmetes??? Nem, túlzok, elnézést. Ez a félelmetes itt alant.
OK, ezennel túltettem magam a pestisként terjedő Fantastic Four-hisztérián, és inkább a feszültség levezetése céljából írok pár sort a filmélményről.
A movie természetesen a szuperhősök szupererőhöz jutását, motivációit, egyszóval a kezdeteket mutatja be. Hasonló ötlettelenségeket már számtalanszor láthattunk, erre most nem térek ki, hiszen kb minden szuperhősös mozi ezzel nyit. De most komolyan, kit érdekel, h jutnak az erejüköz? Megcsípi őket egy mutáns pók, és hoppá, átalakul a DNS-ük, megsugározza őket a napocska, és hoppá, átalakul a DNS-ük, kísérleteznek magukon, és hoppá, átalakul a még meg nem született fiuk DNS-e, aki majd nagy, büdös, zöld ogre lesz. Jahh, nem, az a Shrek.
Maga a film egyébként, ha nem vesszük túl komolyan, azt kell mondjam, nézhető. Bár néha már nagyon szenvedtem a buta poénoktól és klisés jelenetektől… Nem hinném, h különleges képességem az, h mindig tudtam, mi fog történni, és ki mit fog mondani az adott helyzetben. Vagy ha mégis, akkor én is csinálok erről egy szuperhősmozit. Nehogymá’. (A karórát viszont nyilván passzolom.)
Volt pár dolog viszont, amit nem igazán értettem. (Más szavakkal, most szemezgetek a baromságokból, amik szöget ütöttek a fejembe.)
Ha a Nap sugárzása áthaladva az arcok testén a DNS-láncuk átalakulását eredményezte, a ruhájuk h a fenébe alkalmazkodott ehhez? (Arról nem is beszélve, h szénné kellett volna égniük.) A ruhának mije alakult át, h ugyanúgy nyúlik v éppen meggyullad, mint a viselője? Ennek van egyáltalán értelme???
Más. A kőarc végig azért rinyál, h neki nincs normális élete, ronda, mint a bűn, nincs normális ereje, brühühü. Erre mikor nagy nehezen sikerül visszaalakítani, nem önként visszaváltozik a világ megmentése érdekében?! Egyébként ezután bármikor vissza lehetne változtatni emberré, de ő inkább marad ilyen kőkupac, és összejön egy vak csajjal. Pfff.
Azon már nem is idegelem magam inkább, h milyen hülye az EGÉSZ történet, milyen szánalmas Viktor, a főellen, milyen idióta erőket kapott a “négyes csoport”. (És most nem a szemináriumi csoportomra gondoltam.)
Ha pontoznom kellene, 3/10-et adnék neki, mert Fáklya jelleme és ereje nem volt olyan gáz, valamint a gumiarcú srác (nem Jim Carrey) képessége jópofa volt. Jó undorító. Höhö.
A második részt ma néztem meg öcsimmel, még igen-igen a hatása alatt állok, szóval, majd ha megemésztem, írok arról is.
Addig is, íme a karácsonyi ajándék-kívánságlistám:
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper
Ayakashi – Japanese Classic Horror
Ahogy a cím is sugallja, ez az anime nem más, mint egy horror sorozat. (De nem ilyen.) Az első részek nézése közben azonban egy ennél sokkal találóbb címke jutott eszembe, mégpedig az “art horror”. Nem tudom, létezik-e egyáltalán ilyen műfaj, de szerintem mindenképpen ez írja le legtömörebben és legmegfelelőbben azt, amit láttam.
Az Ayakashi igazából nem EGY anime, hanem rögtön HÁROM. Három rövidke történetet mesél el fejenként 3-4 részben, melyeknek egyáltalán semmi közük nincs egymáshoz. Hasonlóak azonban abban, h ugyanazt a régmúlt japán időszakot idézik meg 1-1 legenda/mese elbeszélésével.
A legegyszerűbb az lesz, ha külön-külön beszélek a történetekről.
Yotsuya Ghost Story (01-04. rész)
Ez a sorozat leggyengébb része: butuska a történet, teljességgel kiszámítható minden egyes pillanat, nem teccős a rajzolás, valamint nagyon sok a klisé (Bár nyilván egy ilyen gyökerekkel rendelkező alkotás kapcsán nincs értelme klisékről beszélni, de azért mégiscsak sokszor ellőtt ötleteket vonultatott fel. Ez van.) Nahh, azért pár szót ejtek már a “klisés” történetről is. Szóóóval, adott egy lakatlan várrom, amely mégsem annyira lakatlan, mert emberhúst tápoló “elfelejtett istenségek” lakják, akik az arra járó banditákat, turistákat megzabálják. Hogy mi a jó az emberhusiban? Erre már Hannibal bácsi óta keresem a választ. Az isteneink azért eszik ezt, és mondjuk nem ezt, mert így megőrizhetik a halhatatlanságukat, erejüket, miegymás. A rózsaszín kimono-s lányka (Mellesleg természetesen ő az istenségek hercegnője – ki lepődött meg? Kezeket fel!) viszont azt hozza fel legfőbb oknak emellett az életmód mellett, h így nem érzi az állandó fájdalmat, ami egyébként kínozná. Nem nagyon akarom lelövögetni a poénokat, de annyit elárulok, h volt itt minden, mi jó: tiltott szerelem, várostrom, csalódott asszonyka, véletlenül meglátom meztelenül a folyónál-jelenet, válaszút előtt állás, gonosz uralkodó, ketten a világ ellen, barátok elvesztése… Jajj. És még semmit se mondtam.
The Legend of Tenshu (05-08. rész)
Ez a történet egy nőről szól, akivel nagyon kitoltak, és halála után (tiszta Köpönyeg) véres bosszút áll a férjén az ellene elkövetett ocsmányságokért – így nyerve vissza becsületét. Mondanom se kell, ez a téma kicsit közelebb áll hozzám, mint az előző ezerszer látott-hallott-olvasott szerelmi történet. Itt már a rajzolás is jobban tetszett: Lady Oiwa és szamuráj férje idegbeteg arcába egyszerűen belezúgtam. Belinkelem az ehhez készült openinget, abban tessék sasolni a szempárokat.
A sztori egyébként egy színdarab anime adaptációja, mondom ezt azért, mert minden részben beköszön az író animált formában, és biztosít afelől, h ez a történet soha nem történt meg. Néha meg pont az ellenkezőjéről beszél. Nyilván szenilis. Sajnos ezt az érdekes ötletet sikerül túlzásba vinni: a befejező epizód második felében annyit szövegel az öreg, h az életem meguntam közben. A végén azért volt egy jó poén: [SPOILER] bocsánatot kért Oiwa asszonytól, amiért megkínozta, mint az egész történet kitalálója. Alkotó és alkotott találkozása – az Abre Los Ojost idézi. [SPOILER]
Lady Oiwa
Bakeneko
Elérkeztünk a sort záró darabhoz, ami egyébként messze a legkülönlegesebb számomra a triumvirátus tagjai közül. Ez a klasszikussá vált Ghostbusters movie-k, mesék, játékok ősének is tekinthető akár.
A képi világa vmi hihetetlenül szép és egyedi: régi, klasszikus rajztechnikát használva jeleníti meg ezt a szintén nem éppen mai történetet, melyben egy titokzatos gyógyszerkereskedő siet a tanácstalan emberek segítségére, akiknek rejtélyes halálesetekkel és ártó szellemekkel kell szembenézniük. Itt sem gyilkolnék poénokat, de annyit elárulok, nagyon szomorú tényekre fog fény derülni…
A gyógyszerkereskedő egyébként annyira érdekes karakter, h Mononoke címmel kapott egy külön kis sorozatot az alkotóktól. Nemsokára azt is leszedem, úgyhogy a jellemzés nem várat majd sokat magára, azt hiszem. Mellesleg a srác felkerült a plátói szerelem-listámra is, amire talán majd legközelebb kitérek bővebben is.
Szóval most részben magam szórakoztatására, részben a különleges képi világ bemutatására, berakok róla egy képet meg egy openinget (mert ugye 3 sztori 3 op). Enjoy.
Végezetül pár szó az egészről… Ha se nem ijesztő, se nem korszakalkotó, se nem világmegváltás, de még csak nem is tökéletes, minek nézzük meg mégis? Mert egy más világot tár elénk. A hangulat, képi világ utánozhatatlan, és a történeteknek is megvan a maguk bája. Megér egy próbát. Nálam 8/10.
Köszönöm, h elolvastad. További szép napot,
acchan-mindraper
